Márton Áron emlékezete – “…küldnek fiút egy szelídet…” (10.)

Tartalom

Márton Áron emlékezete – a püspöki titkár, Bara Ferenc

Augusztus az Ő születési hónapja. Minden év augusztus 28-án Csíkszentdomokos ünneplőbe öltözik. Nem csupán a testüket öltöztetik ünneplőbe, hanem a lelküket is. Mert így emlékeznek Márton Áronra a közülük kivált EMBERKATEDRÁLISRA.

Társalgó, fogadó szoba a püspöki palotában, Gyulafehérvár

Bara Ferenc esperes-plébánossal nemrégen hozott össze az isteni gondviselés. Gáll Jenő barátunkkal látogattuk meg Csíkdánfalván, a plébánián, ahol jelenleg gondozza a hívek lelkét. Ő volt Márton Áron titkára, akit Bálint Lajos, Csíkszentdomokos akkori plébánosa ajánlott a püspök úr szolgálatába. Büszke arra, hogy Márton Áron szentelte pappá, 1976. június 20-án, s az ő szülőfalujába, Csíkszentdomokosra került Bálint Lajos mellé. Kedves emlék számára, hogy a püspök áldást s könyveket küldött, neki, a káplánnak, a későbbi érsekkel, Bálint Lajossal. Felemelő volt számára, hogy gondolt rá, hogy számontartotta, hogy kérdezett róla. Így a távolból is érezte a gondoskodó szeretetet, ami felé irányult. Két év püspöki titkárság alatt igazán közel került Márton Áronhoz. Megismerte a keménykezű egyházkormányzót, aki inkább meghal, de nem enged az igazából. Megismerte és csodálta személyében az imádkozó embert, akinek a rózsafüzér mindig a kezében volt, ha nem dolgozott. Megismerte a mosolygó, kacagó püspököt, aki, ha az alkalom úgy hozta, tiszta szívből nevetett. Nem tört meg, sok szenvedése, üldöztetése során is megőrizte derűjét, mellyel fölülről szemlélte üldözőit is. Romló egészségi állapotában is figyelt mindig, mindenkire. Márton Áron személyében megismerte a szenvedő, betegségét nagy-nagy türelemmel viselő embert. Amikor a betegsége súlyosbodott, Bara Ferenc fekhelye a nyitott hálószoba ajtó előtt volt, hogy az aggódó, püspökét féltve szerető titkár szükség esetén kéznél legyen. Ő volt az, aki utoljára látta a kegyelmes urat, aki 1980. szeptember 28-án utoljára áldoztatta, aki ott volt mellette élete utolsó pillanatában. Szeptember 29-én reggel a ház népe térdelve imádkozott betegágya mellett, haldoklott a püspök. „Rövid idő múlva a nagy püspök szíve utolsót dobbant. Abban a pillanatban megszólalt a székesegyház harangja, mert akkor volt a gyulafehérvári székesegyház Szent Mihály búcsúünnepe, és a búcsús szentmisére háromnegyed kilenckor másodikat harangoztak. (…) amikor a szíve utolsót dobbant, megkondult a székesegyház harangja. Elköltözött a jó atya, nyájának jó pásztora, abban a pillanatban éreztük a nagy veszteséget, de bennem megjelent valami, igen, elment közülünk, de közöttünk marad fenn az égben, és onnan viseli gondunkat”- vallott halála körülményeiről Bara Ferenc, aki egyedül él azok közül, akik jelen voltak a kegyelmes püspök halálánál.