Márton Áron emlékezete – “…küldnek fiút egy szelídet…” (6.)

Tartalom

Márton Áron emlékezete – Csíksomlyói Szűzanyánk, hazajöttünk! – Hajdó István

Augusztus az Ő születési hónapja. Minden év augusztus 28-án Csíkszentdomokos ünneplőbe öltözik. Nem csupán a testüket öltöztetik ünneplőbe, hanem a lelküket is. Mert így emlékeznek Márton Áronra a közülük kivált EMBERKATEDRÁLISRA.

Hajdó Istvánnal, az egykori gyergyószentmiklósi főesperessel, Székelylengyelfalva néhai plébánosával igaz barátság fűzött össze bennünket. Tőle tudtunk meg legtöbbet Márton Áronról, Ő volt az, aki a legnagyobb tisztelettel és szeretettel emlékezett az Emberkatedrálisra. Az elhivatottságot, mely szívében, lelkében élt, Márton Árontól örökölte. A hit, a tettvágy, a nemzettársak szeretete, mind-mind Márton Áron hatására uralta lelkét. Imáiban mindig jelen volt a legendás püspök óriási géniusza, cselekedeteit is Ő irányította. Többször is vallott erről.

A nemzetszeretet szószólója, Hajdó István, a gyergyószentmiklósi temetőben, az 1956-os forradalom évfordulóján, 1996-ban — A nemzetszeretet szószólója, Hajdó István, főesperes a gyergyószentmiklósi temetőben, az 1956-os forradalom évfordulóján, 1996-ban

Jó barátunkká vált Hajdó István, gyergyószentmikósi főesperes, Székelylengyelfalva plébánosa, aki szintén sokat és sokszor mesélt nekünk az őt pappá szentelő püspökről. Példaképének tartotta, követte az általa kijelölt utat hitben, állhatatosságban, haza- és nemzetszeretetben. Tőle hallottuk Márton Áron 1944-ben elhangzott szavait, amikor akadályt gördítettek Gyulafehérvárra való visszatérése elé: „Nekem a székhelyemen és a legmegpróbáltatottabbak között van a helyem. Én semmilyen parancsot senkitől el nem fogadok, Gyulafehérvárra visszatérek még akkor is, hogyha mindkét oldalról fegyverlövésekkel fognak fogadni engem.”

Csíksomlyói Szűzanyánk, hazajöttünk!- Hajdó István a csíksomlyói búcsúban, 2005-ben — *„Csíksomlyói Szűzanyánk, hazajöttünk!”* – Hajdó István a csíksomlyói búcsúban, 2005-ben: *„Segíts, Napba öltözött Asszony, hogy nemzetünk ébredjen és a megoldott kévét, amíg nem késő, együtt gyűjtsük össze!”*

A főesperes szellemi-lelki habitusa hasonlít Márton Áron szellemiségéhez. Sorsszerű, hogy a gyergyószentmiklósi plébánián Márton Áron emlékmúzeumot hozott létre, ahol a kiállítás több képén együtt látható nagy példaképével, a szentéletű katolikus püspökkel. A Gyilkos-tó melletti sziklára kis kápolnát álmodott. Hosszas tervezés, adománygyűjtés és kitartó szorgalom eredményeként a régi álom megvalósult: 2001. július 28-án a Szent Kristóf-kápolnát felszentelték. Hajdó István főesperesnek a II. János Pál pápa áldását tartalmazó levelet adtak át, melyben a szentatya mindazokra áldását adja, akik a Szent Kristóf-kápolna felépítéséhez hozzájárultak vagy ott istentiszteleteket tartanak.

Egy alkalommal, gyergyószentmiklósi tartózkodásunkkor, „Pista papbácsi” vendégeként, ismét Márton Áron emberi nagyságáról vallott. Felidézte pappá szentelésének boldog pillanatait, a legmélyebb pillanatok két mozzanatát: „… lelkemben leroskadok Isten hatalma előtt…” – emlékezett, s a püspök kézrátétel által „leesdi” a Szentlelket, s érezte, hogy ő ugyanaz az ember, de bent, a lelkében már pap. S szólt Márton Áron: „Te pap vagy mindörökre”. Majd az ifjú Hajdó István püspöke elé térdelt, és kezét a főpap kezébe helyezte, aki akkor így szólt: „Ígérsz nekem és utódaimnak engedelmességet”. Amikor elmesélte e csodás pillanatának két – számára jelentős – mozzanatát, így vallott: „1968. április 21-én éltem át, amikor Isten szolgája, Márton Áron püspök lehajol, és megcsókolja az ifjú levitát. Ezt ma is érzem, és sokszor átélem.” Még arról beszélt, hogy 1980. szeptember 29-én távozott Márton Áron püspök, akit Illyés Gyula emberkatedrálisnak, a legnagyobbnak jellemzett. „Szobájának falán egy képet őriznek – folytatta. – Hatalmas menet, és mindenkinek a vállán kereszt, a Golgotára mennek. Ez a Golgota a Hargita, a sorok közt ott van Áron püspök, vállán a nagy kereszt. Ezek az arcok, ezek a képek: keresztek. Erdélyi keresztek mennek a Golgotára, és tudjuk, akit, akiket Isten a Golgotára vezet, azok számára jön, jönni kell, jönni fog a húsvét, a feltámadás.” Márton Áront bátor vértanúnak, hitvallónak említette, múltját többször idézte. Mesélte, hogy csíkszentdomokosi legénytársai „fogoly úrnak” nevezték. Gyulafehérvár foglya volt a bécsi döntés után, a börtönök foglya a kommunista hatalom berendezkedésekor, püspöki rezidenciájának foglya egy évtizedig, s amikor polgárjogait visszaadták, már saját fizikai gyengeségének lett foglya. Áron püspök mindent vállalt ezért az egy szóért: feltámadás. Hajdó Pista papbácsi, drága jó barátunk már nincs velünk, bizonyára Márton Áront szolgálja az égi mezők egyházában. A püspök szeretete, az iránta való lelkesedése szentbeszédeinek témája volt szinte minden lehetséges alkalommal, s vallotta, ebben a szörnyű kisebbségi létben adta az Úr Márton Áront az erdélyieknek, aki Erdély népét jelszavával bátorította: „Non recusco laborem”.