Márton Áron emlékezete – “…küldnek fiút egy szelídet…” (9.)

Tartalom

Márton Áron emlékezete – Jakab Gábor, kolozsvár-kerekdombi lelkipásztor

Augusztus az Ő születési hónapja. Minden év augusztus 28-án Csíkszentdomokos ünneplőbe öltözik. Nem csupán a testüket öltöztetik ünneplőbe, hanem a lelküket is. Mert így emlékeznek Márton Áronra a közülük kivált EMBERKATEDRÁLISRA.

Jakab Gábor a kolozsvár-kerekdombi közösség lelkipásztora, Farkaslakán ő mutatta be a Fehér-Nyikó és Keresztúr vidéke című honismereti fotóalbumunkat. Rendkívüli emberségét illetően több személyes élményt is őriz a lelkében Márton Áronról. Pappá válásának története a legmeghatározóbb emléke. Harmadéves kispap korában történt, hogy lelkileg válságba került, ennek következtében a teológiai intézetből való eltávozás mellett döntött. A végrehajtás előtt azonban többi papnövendéktársához hasonlóan eleget tett az intézeti hagyománynak: elment a püspökhöz a szokásos év eleji, négyszemközti kihallgatásra. „Miután egykedvűen belehuppantam az íróasztala melletti kopott bőrszékbe, vele szemtől szemben (a szék ma is ott látható múzeumi emléktárgyként hajdani irodájában), rám nézett a maga sajátos, senkiéhez nem hasonlítható, nagyon mélyre látó tekintetével, és ezt kérdezte: „Mondd, Gábor, mi fáj?” Ez a megszólítás derült égből villámcsapásként ért, valósággal szíven ütött. Úgyannyira, hogy hatására a lelkem ablakainak teljesen lehúzott zsalugáterei egészen váratlanul felcsapódtak, s a legnyíltabban elkezdtem sorolni problémáimat, a hivatással kapcsolatos gondjaimat. Egy olyan atya-fiúi természetű bensőséges beszélgetés lett ebből, amely a távozás melletti korábbi elhatározásomat áthúzta. Nem vásároltam meg a vonatjegyet, nem utaztam haza Farkaslakára – maradtam”. Jakab Gábor vallomása szerint ez a személyes, mélyen emberi találkozás és beszélgetés okozta pappá válását. Külön ezért az egyetlen és emlékezetes sorsfordító találkozásért is hálával gondol a szent életű püspökre, akire azóta is mindig „fölnéz”. Nagy reményekkel várja az előbb-utóbb bekövetkező szentté avatásának napját, addig is valóságos szentként tiszteli Őt.